"Amikor eltávolítjuk az útjában álló akadályokat, feltárul a Valóság. Ezek az akadályok önmaguktól ledőlnek, ha eltávolítjuk, ami alátámasztja őket. Ilyen támaszték az "ok" fogalma. Ha megértjük, hogy az okokba vetett hit az egyik legfontosabb alappíllére a különálló, önálló léttel rendelkező és független én vagy ego tévképzetének, világossá válik, miért is ilyen lényeges ez a felismerés.
Az ok fogalma magában hordozza a kettősség képzetét: "ez" okozza "azt". Következésképpen megjelenik egy ebből adódó logikai szükségszerűség, hogy létezik egy "én", amely a cselekedetek magyarázatául és okául szolgál. A gondolatok hátterében tehát egy képzeletbeli "gondolkodó", a cselekedetek hátterében egy "cselekvő", az érzések hátterében egy "érző", a találmányok hátterében egy "feltaláló" áll, és így tovább.
Mindennek jellegzetes vonása még a téves azonosulás a tettekkel és a magatartásformákkal, a szerepekkel, vagy az elnevezésekkel. Ez a zavar abból ered, hogy az ént tévesen nemcsak egy különálló cselekvőként azonosítjuk, hanem mindez összemosódik egy énképpé, amely szerint azonosak vagyunk tetteinkkel, viselkedésünkkel, érzéseinkkel, gonodaltainkkal stb. A meggyőződés, miszerint bizonyos tulajdonságokkal vagyunk azonosak - így jók vagy rosszak, esetleg maga a hivatásunk vagyunk -, a cselekedetek hátterében álló cselekvő tévképzetét hajlamos tulajdonságokat jelző melléknevek végtelen sorával kiszínezni."
David R. Hawkins
