HTML

Bevezetés az Ön-kutatásba

2012.04.13. 19:08 Törekvő

Egy hosszabb lélegzetvételű részlet következik Dr. Suryanarayana Raju: Könyv az Ön-kutatásról című művéből.

(Forrás: http://www.onvalomeditacio.org/images/stories/Dr_Raju_Konyv_az_On_Kutatasrol.pdf)

 

Jelen pillanatban járulékos elemek – úgymint test, elme, objektum megismerő tudatossággal  bíró intellektus – halmazaként vagyunk önmagunk tudatában, amelyben figyelmünk látszólagosan az önvaló felől az objektum felé  irányul, amelyet a megismerő szubjektum és a megismert objektum látszólagos elkülönültsége jellemez.

Minden objektum csak akkor jön létre, amikor figyelmünk felé irányul. Figyelmünknek a valamilyen önmagunktól különbözőként megjelenő dolog felé irányításának az aktusát nevezzük gondolkodásnak. Az ön-kutatás során megvonjuk figyelmünket a gondolatoktól és objektumoktól, és a tudatosság önmagunk felé irányul, mivel az „én” gondolat, vagyis az elme megjelenésének és eltűnésének az alapja az  önvaló. Figyelmünknek erre az öntudatos  létezőre való természetes rögzítését nevezzük ön-kutatásnak.

Az Ön-Kutatás az annak a létezőnek a tudatába való belekapaszkodás, amik már vagyunk. Amikor pedig az elme elkalandozik, visszahozod – ez minden. Az Ön-Kutatás nem a  gondolatnak, hanem a gondolat forrásának figyelése révén történik. Az „én” gondolattól  független egó nem létezik. Az „én” gondolat az önvalóból ered, és létezése az önvalótól függ.  Soha nem független az önvalótól, és valójában ő maga az önvaló, de elfeledkezett saját igazi  természetéről. Elhiszi az ő önálló, önvalótól független létezéséről szóló hazugságot.

A kutatás előrehaladtával a hazugság egyre erőtlenebbé válik, mígnem minden erejét elveszíti felettünk. Minden alkalommal, mikor az „én” gondolatot figyeled, megszakítod az „én”-nel való azonosságodat, elkülönülsz az „én”-től, mint létező részedtől. Ahogy válsz lefelé ettől a  hamis „én”-től, úgy fogod találni, hogy spontán módon egy csöndes középpontba kerülsz, csak abban az „én vagyok”-ban időzöl. Ezen a helyen nem érzékelsz „én” gondolatot, mint éppen érzékelt objektumot. Csak légy ott. Egy idő után az elme át fogja venni a hatalmat, ami természetes, emiatt ne legyél csalódott.

A gyakorlás előrehaladtával úgy fogod találni, hogy egyre könnyebben és egyre hosszabb ideig időzöl az „én vagyok”-nak ebben az állapotában. Itt nincs helye erőfeszítésnek, elvárásnak, és siettetésnek. Az ember, mint individuális személy gondolatának keletkezési és  fennmaradási oka az „én” gondolat, és ennek azon szokása, hogy állandóan összekapcsolja  önmagát az elmében és a testben zajló összes gondolattal és elképzeléssel. Az Ön-Kutatás ennek a folyamatnak a megfordítása, azáltal, hogy az „én” gondolatot minden gondolattól és elképzeléstől megfosztja, amelyekkel normálisan azonosul. Ha valaki meg tudja szakítani a kapcsolatot a „én” gondolat és a gondolatok között, amelyekkel azonosul, akkor az „én” gondolat maga le fog csillapodni, és végül el fog tűnni.

Ezt az „én” gondolatba kapaszkodással lehet megtenni, minden más gondolat kizárásával. Ha  az ember a figyelmet az „én” belső érzésén tudja tartani, az önvaló ereje visszahúzza magába az „én” gondolatot, és végül teljesen elpusztítja, hogy soha többé nem emelkedik fel. Ez az önmegvalósítás pillanata. Amikor ez megtörténik, az individuális én fogalma megsemmisül, csak az önvaló marad. Mindez akkor fog megtörténni, ha az ön-kutatást ugyanolyan intenzitással végezzük, mint egy levegőért küzdő fuldokló.

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://advaitavedanta.blog.hu/api/trackback/id/tr844412914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása